a szépvízi örmények

       Szépvízre több szakaszban érkezett örmény népesség a 17. század közepe és a 18. század közepe között.                               Letelepedésüknek kedvezett a Gyimesi szoros közelsége, az átjáró Moldva felé. A betelepedő népes családok marha-, kelme-, vászon-, gabona-, bor-, só-, fa- és fűszerkereskedéssel, mészárossággal foglalkoztak, emellett számos kisiparos, többek között csizmadia, szűcs, szappanfőző és gyertyakészítő is volt az örmények soraiban. Jelenlétüknek, valamint Moldova és Erdély közötti kereskedelmi kapcsolatok felvirágzásának köszönhetően Szépvíz a 18-19. században Csík vármegye egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált.

       A valamikor népes (az 1850-es években 500 lelket is kitevő) örmény közösség mára megfogyatkozott. Tagjai egyrészt asszimilálódtak, másrészt elvándoroltak, vagy a kommunizmus alatt történt kitelepítések és államosítások miatt kényszerültek otthonuk elhagyására. Épített örökségük kultúrájuk utolsó emlékei közé tartozik, egy olyan népcsoport emlékei közé, amely magyarörményként is próbálja őrizni identitását, rendszeresen találkozókat szervez, és az Örmény Emlékház létrehozása révén is őrzi elődeinek hagyatékát.

​

                                                                           DACZÓ KATALIN

​